BELFÖLD2026. november 4. 16:37MEGOSZTÁS
Gyurgyák János történész is rajta van a nyilvánosságra hozott állambiztonsági hálózati adatbázisban. A Századvég alapítója, a korai Fidesz-közeli szakkollégiumi világ és a nyolcvanas évekbeli új magyar ellenzék egyik legfontosabb szellemi alakja, az Osiris Kiadó vezetője a közzétett 6-os kartonja és az állambiztonsági mágnesszalagok szerint 1976-tól nem egész két éven át titkos megbízottként szerepelt a hálózati nyilvántartásban.
Gyurgyák Jánost a közzétett dokumentumok szerint 1976. október elsején, húszéves korában szervezte be „Dorogi” néven a III/III., a 2. osztályba, vagyis az ifjúságvédelmi részlegen akarták használni. A 6-os kartonja szerint azonban az együttműködés gyorsan megszakadt: mint arra a lap aljára írt 07-es kód is utal, 1978 nyarán lezárták az aktáját, a saját kérésére zárták ki a hálózatból.
Gyurgyák a rendszerváltó magyar értelmiség egyik legfontosabb alakja, aki a korai Fidesz alapítása idején fontos szerepet játszott, Orbán Viktor közeli barátja volt – később azonban határozott kritikusa lett. A pártpolitikától teljesen eltávolodott, az Osiris Kiadót vezette-vezeti, miközben a magyar közelmúltat is átfogóan feldolgozó könyveket írt – legújabb műve, a Kompország – Magyarország oknyomozó története néhány hete jelent meg.
Bár ő az ELTE bölcsészkarára járt, a nyolcvanas évek elején bekapcsolódott a Bibó István Szakkollégium körül szerveződő szellemi műhely munkájába, és a Századvég folyóirat alapító szerkesztője lett. Ez az a közeg, ahonnan a Fidesz-alapítók, Orbán Viktor, Kövér László és Stumpf István is jön. Gyurgyák a kilencvenes évek közepén Orbán Viktor személyes politikai tanácsadója is volt, mostanra azonban már rég élesen szembefordult vele.
„Egy egész generáció elképzeléseit, álmait és törekvéseit egyetlen ember, Orbán Viktor hiúsította meg és vitte a sírba”
– mondta néhány hete a Válasznak adott interjújában.
Arról a nyilvánosság idáig nem tudott, hogy egyetemi hallgatóként Gyurgyákot is beszervezte rövid időre az állambiztonság. Ez szerdán derült ki, miután a Tisza-kormány által meghirdetett iratnyilvánosság részeként az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) nyilvánosságra hozta az állambiztonságnak átadott beszervezési és hálózati dokumentumokat, legalábbis azt, ami ebből megmaradt, és amit nem tartották vissza a szolgálatok.
Míg a legtöbb, most felkapott névről már korábban is lehetett tudni, hogy hálózati személyként tartotta őket nyilván az állambiztonság, vannak olyanok is, akikről ez idáig nem volt köztudomású: így például Szikora Róbert vagy Vágó István érintettsége sem került korábban elő.
Gyurgyák Jánosról sem lehetett idáig tudni, hogy köze volt valamikor az állambiztonsághoz. A kartonja szerint nem volt még húszéves, amikor a sorkatonaság után, az egyetemen beszervezték. A hivatalos nyilvántartás szerint „hazafias alapon” működött együtt – mint azonban az állambiztonsági iratok értelmezéséhez segítséget adó cikkünkben is írtuk, ez a valóságban szinte semmit nem jelentett: a hálózati személyek döntő többségénél ezt írták a beszervezésükhöz a tartótisztek, akkor is, ha valójában zsarolással tarkított súlyos nyomásgyakorlással kényszerítették őket.
Az elmondása szerint ez történt Gyurgyák Jánossal is. A történész-szociológus a 444-nek elismerte, hogy a 6-os kartonja valós, és hogy valóban beszervezték, de mint mondta, ténylegesen senkiről nem jelentett, folyamatosan próbált kibújni az együttműködés alól, és ez nagy nehézségek árán, másfél év elteltével végül sikerült is neki.
„Egy 19 éves vidéki gyerek voltam, azt se tudtam, miről van szó, ez csak lassan, néhány hónap után esett le. Sokáig nem értettem, mit is akarnak valójában, egy pszichológiai csapdába kerültem én is, mint sokan mások is, akiket megpróbáltak beszervezni. Ez a mézesmadzag és a korbács klasszikus esete: egyszerre kecsegtettek külföldi tanulmányutakkal és fenyegettek, hogy ki is zárhatnak az egyetemről.
Amikor aztán egy idő után közölték, hogy valójában a tanáraimról és a diáktársaimról kellene jelentenem, ezt megtagadtam. Nem mentem el a találkozókra, minden módon próbáltam kibújni a nyomás alól. Végül felhívattak a dékáni hivatalba, ahol tartótisztek vártak, és még a hálózatból való kizárásom után is erősen presszionáltak a nyolcvanas években. Soha nem jelentettem senkiről, de borzalmasan bánt a történet, évtizedek óta mardosom magam miatta”
– mondta nekünk Gyurgyák a beszervezési körülményeiről.
A történész eszerint azok közé tartozik, akiket ugyan III/III. hálózati személyként tartottak nyilván, de ténylegesen nem jelentettek, a szó köznapi értelmében nem végeztek ügynöki tevékenységet. A mostani féloldalas aktanyilvánosság kapcsán mi is jeleztük, hogy rengeteg olyan eset lesz, ahol összekeverednek a tényleges elkövetők, másoknak valóban ártó kollaboránsok és olyanok, akiket ugyan papíron belekényszerítettek a hálózatba, de valójában nem voltak besúgók, vagy mint Gyurgyák János is, egy idő után képesek voltak hivatalosan is véget vetni az együttműködésnek.
